Egyéb kategória

Egy kis fagylalttölcsér történelem

Egy kis fagylalttölcsér történelem

 

Ma már rengeteg formájú, nagyságú, ízvilágú tölcsérben nyalhatjuk a fagyit. Azonban ez nem volt mindig így! Sőt számos nemzet (amerikai-olasz-francia) is magának vallja, hogy bizony hozzájuk tartozik a fagylalttölcsér feltalálása. De megint más nevéhez köthető a tölcsér készítéséhez alkalmas berendezés szabadalmaztatása. Szóval legalább 10-12 személy nevéhez lehet kötni ezt az egyszerű ostya terméket, s valószínűleg soha nem fogjuk biztosan megtudni, hogy ki is volt az első. De akit érdekel a tölcsér története, annak bizony jut elég olvasnivaló.

A fagylalttölcsérek világa

A XIX. század végén a fagyi szélesebb tömegek számára is elérhetővé vált. Leginkább kis tálkákban vagy poharakban szervírozták, amit papírból, üvegből vagy fémből készítettek. Miután elfogyott a nyalnivaló a tálkát vagy poharat visszavitték az árushoz. Persze az is megtörtént, hogy nem vitték vissza vagy összetörték. S bizony már akkor is hatalmas gondot okozott a növekvő szemét mennyiség. Ezt bizony a legrégebbi (1686 óta működő) párizsi kávéháznak nevezett Café au Propoce-ban is így tálalták a vendégeknek.

Már az 1751-ben megjelent Enciklopédiaban is olvashatunk olyan ostyáról vagy gofriról, amit tölcsérré is lehet formázni. Egyébként ebben az időben ezt a kúp alakúra formálható ostyát még nem is feltétlenül kötötték össze a fagylalttal, hanem tejszínhabbal, krémmel vagy gyümölccsel kínálták.

1846-ben Charles Elmé Francatelli a fagylalttal töltött verziót is említi könyvében.

1893-ban Pierre Lacam egy olyan tölcsér receptjét mutatja meg, amit tejszínes vagy gyümölcsös fagylalttal érdemes fogyasztani. Ennek a tölcsérnek az elkészítéséhez sült mogyorót, mandulát, tojásfehérjét, cukrot és lisztet használtak fel.

Mrs A. B. Marshall szakácskönyvében (1887-es kiadás) mandulás ostya szerepel, amit sütés után formáztak tölcséresre. Szintén ajánlotta hozzá a fagylaltot, angol krémet, tejszínhabot, gyümölcsöt.

1902-ben Antonio Valvona (manchesteri gelateria tulajdonosa) bejegyezteti találmányát: a szerkezetével folyékony tésztából kelyheket és tölcséreket lehet előállítani. Ezekbe az ostyákba mérték utána az utcai árusok a fagyit.

S itt lépnek színre az amerikaiak. Ugyanis az 1904-es Saint Louis-i világkiállításon legalább 50 fagylaltárus volt és legalább 12 gofriárus. Hogy a számoknál maradjunk a látogatók száma pedig elérte a 18 milliót. Az időjárás meleg volt így a hűsítő, hideg fagyi jobban fogyott, mint a meleg gofri. Ezért fordulhatott elő, hogy  Arnold Fornachou fagylaltárus papírtálkái elfogytak. A mellette lévő gofriárus Ernest Hamwi nevű szír úgy sietett a segítségére, hogy tölcsérbe tekerte egyik gofriját, amibe bele lehetett helyezni a fagylaltot. Így ez a gofri lett a világ első fagylalttölcsére. Ez Fornachou leszármazottainak verziója. Hamwi egyébként egy jalebit nevű, édes, ostyaszerű keleti tésztát árusított. Ő azt mesélte, az Ice Cream Trade Journal-nak 1928-ban, hogy ki akarta segíteni a szomszédos standon áruló Charles Menches-t, aki kifogyott a jégrémes tálkáiból és kért tőle egy még meleg jalebit ostyát, azt feltekerte és abba rakta a fagylaltot. De olyan verzió is van, miszerint nem kellett megmenteni Menches-t, mivel éppen ő bízta meg Hamwi-t a tölcsértészta készítésére.

Itt jön a képbe Hamwi segédje, Nick Kabbaz, szerinte az egész tölcsér dolog az ő fejéből pattant ki. De még ezen verziókon felül 3-4 további is kering a világban.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy itt jelent meg az első mechanikusan működő, tökéletes fagyasztást eredményező masina is, az 1843-ben Nancy Johnson által szabadalmaztatott fagylaltkészítő gép. De még mindig hiányzott az „igazi” fagylalttölcsér.

Kétségtelen, hogy Hamwi és Menches később valóságos fagylalttölcsér birodalmat építettek ki.

Ezek mellett a tölcsér szabadalmaztatása sem volt éppen vitáktól mentes.

Italo Marchioni Olaszországból származott, ahol fagylalt-és ostyakészítéssel kereste a kenyerét. 1903-ban bejegyeztette találmányát, amely egy formázó gép volt, jégkrémes csészék készítéséhez. Frank Marchioni, Italo unokatestvére és korábbi üzlettársával, Antonio Valvona-val nyitott új üzletet. Valvona, mint azt már írtam már Italo érkezése előtt egy évvel jegyeztette be a szabadalmát emígyen: „szerkezet a fagylaltok kísérőjeként árusított sült tészta készítésére” Frank szabadalombitorlással vádolta meg Italo-t és bíróságra ment. A bíró döntése az volt, hogy Italo nem tett egyebet, mint újra szabadalmaztatta Valvona tölcsérét, nincs benne saját újdonság, azaz Frank Marchioninak adott igazat. Italo Marchioni egészen 1954-ben bekövetkezett haláláig jól megélt fagylalttölcséreket gyártó cégéből.

Érdemes megjegyezni, hogy Hamwi a sikeren f

elbuzdulva megalapította saját tölcsérgyárát, a Cornucopia Waffle Companyt. Miután pedig a kézi tölcsér készítést felváltotta a gépi, márcsak egy ugrás volt, hogy a tölcséreket be is lehet vonni pl. csokival. Signor Spica 1959-ben kitalálta, hogy ha olajjal, csokoládéval és cukorral vonja be a tölcsért, akkor az fagylalttal megpakolva is fagyasztható. 1960-ban Cornetto névre keresztelte találmányát, és eladta az amerikaiaknak.

Fagylalttölcsérek a Rádi Ice kínálatában

Mint ismert a Rádi Ice kínálatában a sütőipari termékek mellett a cukrász kellékek és alapanyagok széles tárháza megtalálható. A tölcsér kínálatunkban olyan termékek elérhetők, mint az talpas tölcsér, Axa tölcsér, BH tölcsér, Fórum tölcsér, Kornett tölcsér, Selma tölcsér, Pécsi Cornett tölcsér, málnás/erdélyi gyümölcsös/étcsokoládés kornett tölcsér.  A fagylaltot még számos edénybe lehet tálalni. Ezek közül napjainkban a fagylaltos kelyhek, komposztálható, hungarocell edény vagy papír fagyispoharak a legkedveltebbek az elvitelhez. Ha Ön fagylalttal kapcsolatos terméket szeretne vásárolni, keressen minket elérhetőségeinken keresztül. Segítünk meghozni a legjobb döntést.

Írásunkhoz számos cikket és könyvet olvastunk át. Ezeknek segítségével született meg mostani cikkünk. A felhasznált irodalmak forrása:

 

Szederkényi Olga: Tölcsértörténelem (2019)

Ízes Itália – facebook bejegyzés (2017 augusztus 8.)

Táfelspicc: Sákovics Dia: A tészta, aminek egy tucat apja volt (2013)